Azt hittem, hogy rosszabb lesz, de szerencsére jól érzetem magam a kórházban. Már amennyire az ember jól érzeheti magát egy kórházban. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a csecsemősök, a nővérek, a szülésznő, a dokinőmről meg egyenesen ódákat tudnék zengeni! Nagyon megszerettem! Egyáltalán ne bántam meg, hogy őt választottam!
Visszatérve a kórházra, a kaja mondjuk hagyott némi kívánni valót maga után, de hát egy hibája se legyen a dolognak! Na, mondjuk nem mintha annyira lett volna étvágyam, de ha lett is volna, a szagától rögtön elment.
Szerencsére az ülés elég könnyen ment, a szobatársaim azt hitték, hogy én is császárral szültem. Ja, mert hogy egy kezemen meg tudtam azokat számolni, akik természetesen szültek, belevéve magamat is...
Szombaton tartották a tejfakasztó party-t, és az elmeséltek alapján csoda lett volna, ha nem lett volna elég tejem... :) Mentségére legyen mondva a drága szerelmemnek, gyönyörűen kitakarított hétfőre!
Mert hogy akkor mentünk haza! Jó volt, jó volt a kórházban, de annyira jó érzés volt átlépni a küszöböt!
Végre otthon! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése