Elég sokat voltam távol, de ott folytatom, ahol megígértem. Azt viszont nem ígérem, hogy nagyon rendszeres leszek, de igyekszem! :)
Egyszer olvastam egy idézetet, hogy egy nő azért születik, hogy anya legyen. Az egyetértés aránya 90-10%. 90% hevesen helyesel, 10% hevesen tiltakozik. Ezt mindenki maga dönti el!
Az viszont biztos, hogy akár babával, akár nélküle, nők vagyunk, és nőként kell élnünk. Sokan ezt elfelejtik, mikor megérkezik a kis zsarnok, aki egyetlen hanggal felhívja magára a figyelmet, egyetlen könnycseppel fájdalmat okoz szüleinek, egyetlen mosollyal elfeledtet minden rosszat, és ... szóval elég könnyen manipulál minket, okos felnőtteket. Szóval ezt elfelejtik, és egy szerepet tartanak csak szem előtt, az anyaságot. Ami persze fontos, és a picinek 100%-ban egy teljes anyukára van szüksége, de a férjünk, párunk, gyermekünk apja, pasink (lényegtelen a megnevezés) is igényt tartana ránk. Mert hát rém megértő a kedves, de azért férfiből van.
Egy nő a szülés után a legkevésbé se gondol a sexre. Viszont szívünk választottja nem szült... :) Én már a terhesség előtt kérdezgettem, hogy mennyi idő után lehet ismét akcióba lépni, és a legtöbb válasz a 6 hét volt. Bár akadtak olyan válaszok is, hogy igaz, hogy letelt a 6 hét, de anya is, apa is olyan fáradt volt, hogy ha volt egy óra, vagy pár perc szabad idejük, inkább aludtak, mint sexeltek. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy megrémültem. Pánikba estem, hogy én ezt nem akarom, hogy ez így nem lesz jó, hogy ezért van ennyi válás a baba születése után, stb. Persze az én kedvesemet megértő fából faragták, de nem CSAK fából! :)
Aztán szerencsére, vagy sajnos, kicsit elszaladt velünk a ló, és a 6 hetes kontrollon már feltettem a kérdést: 2 hetes terhesség már látszana az ultrahangon?? Doktornő: Ejnye fiatalok, nem bírtak magukkal?! :) Hála Istennek, Milánkát nem örvendeztetjük meg 10 hónaposan egy kistesóval!
Visszatérve az általánosságra, elég sokat olvastam arról, hogy ilyenkor mit éreznek a nők. Igen, olvastam róla, mert én ezeket nem éreztem. A teljesség igénye nélkül:
- 0 önbizalom, a megmaradt kilók miatti szégyen
- félelem a fájdalomtól
- érzékeny gáttáj
- kimerültség
- csökkent, vagy eltűnt szexuális vágy
Nem akarok felcsapni alkalmi szexuálpszichológusnak (ezt egybe írják? olyan hosszú...), de az biztos, hogy az a férfi, aki 9 hónapig a széltől is óvott minket, figyelt minden rezdülésünkre, fogta a kezünket, ha kértük, csokit hozott éjjel, mert azt kívántunk (na persze :)), és a legfontosabb, hogy akinek a gyermekünket köszönhetjük, az megérdemli a figyelmet és a törődést utána is. :)
