Hát eljött ez az idő is!
Nagyjából egy éve találkoztunk először, a 26. szülinapomon. A húgom hozott nekem ajándékba. Mások voltatok mind, citromos, pisztáciás, gesztenyés, kávés, de egy közös volt bennetek... imádtalak Titeket, mindnyájatokat! :)
A szerelem azóta töretlen, sőt, erősebbnek mondanám, mint valaha. A Macaron Napon nagyon mély benyomást tettetek rám, aztán 2 nap múlva rátaláltam egy macaron-os bögrére, és tudtam, hogy nem halogathatom tovább! Eljött a nagy nap!
2012. március 24, reggel 7 óra! Aludni se bírtam, annyira izgatott voltam! Felkeltem 6 óra körül, gyorsan elmosogattam, elpakoltam mindent a konyhapultról, hogy csak a macaron-okra tudjak koncentrálni. Előző este már ki volt mérve minden, úgyhogy elővettem a receptet, nyakroppantás, és start!
Tücsökbogár receptjét használtam, sokat olvasom a blogját, és annyira esküdözött erre a receptre, hogy meggyőzött! :)
Természetesen leírom, hogy meg legyen itt is!
Hozzávalók
100 g mandulaliszt
100 g porcukor
80 g tojásfehérje
100 g cukor
35 g víz
25 g cukor
100 g étcsokoládé
1 dl tejszín
Előkészületek
A tojásfehérjét szobahőmérsékleten legalább egy napot pihentetjük. Erre azért van szükség, hogy a nedvesség kimenjen belőle, ettől jobb állagúak lesznek a kész macaron-ok.
A mandulát finomra őröljük, lisztszerűnek kell lennie. Ezt is érdemes 1-2 nappal korábban elvégezni, hogy tudjon még száradni.
Elkészítés
A mandulát és a porcukrot átszitáljuk egy tálba, majd elkeverjük. A tojásfehérjét kettéosztjuk, az egyik felét hozzákeverjék a mandulás porcukorhoz. Ebből egy nagyon sűrű, alig keverhető massza lesz, de ilyennek kell lennie.
A másik adag fehérjét félkemény habbá verjük a 25 g cukorral. Közben szirupot főzünk a víz és a 100 g cukor keverékéből. 115-118 fokot kell elérnie, cukorhőmérő nélkül figyeljük az időt, a forrástól számítva 3-4 percig hagyjuk még bugyogni. Ezalatt sötétedik a színe, és sűrűbb is lesz. Ezt vékony sugárban hozzácsurgatjuk a felvert tojásfehérjéhez, és közben folyamatosan verjük a habot. Ki kell hűteni a habot, úgyhogy még 5-6 percig tovább verjük.
Ezután hozzáadjuk a mandulás keverékhez, és elegyítjük, hogy egy teljesen egynemű, homogén masszát kapjunk, amelyik fényes, sima felületű.
Habzsákba töltjük a masszát, és kis korongokat nyomunk a szilikon sütőlapra. Hagyjunk köztük 1-2 cm helyet, hogy tudjanak terülni. Lehet habzsákból, idomcsővel, vagy ennek hiányában zacskóból is nyomni.
A tepsit odacsapkodjuk párszor a munkapulthoz, hogy az esetleges levegőbuborékok távozhassanak.
150 fokra előmelegített sütőbe toljuk őket, és 13-15 percig sütjük. Mielőtt kivesszük a tepsit, megnézzük a macaron-ok tetejét, hogy kemények-e. Ha még ragacsos, vagy benyomódik, akkor pár percig még tovább sütjük.
Közben elkészítjük a tölteléket, melyhez 1 dl tejszínt felforralunk, levesszük a tűzről és 10 dkg apróra vágott étcsokoládét forgatunk bele, amíg fel nem oldódik az összes csokoládé. Felhasználásig hűtőbe tesszük, hogy sűrűsödjön.
A kész macaron-okat a szilikonlapon hagyjuk kihűlni, majd óvatosan leválasztjuk őket, és egy tálcára helyezzük. Minden másodiknak a közepére halmot nyomunk a krémből, és ráragasztunk egy másikat, finoman összenyomjuk. Egy dobozba zárjuk őket (leginkább magunk elől), és legalább éjszakára, de még jobb, ha 24 órára pihentetjük őket a hűtőben, hogy a krémtől kellően megpuhuljanak.
Tipp
Én az első 2 adagot szilikonlapon sütöttem, a harmadikat pedig sütőpapíron. Az első két adag tökéletes lett, de a 3. felpúposodott, repedezett lett, nem terült szét, kicsi talpa lett. Nem tudom, hogy a sütőpapír miatt, vagy túlságosan felmelegedett a sütő, de minden esetre sütőpapíron nem sütöm többet. :)
Macaron összegzés
Biztos, hogy fogok még csinálni, mert nagyon nagy boldogságot okozott, hogy elsőre sikerült. Azt hiszem elmondhatom, hogy soha ennyire még nem izgultam konyhai pályafutásom alatt egy sütemény elkészítésekor, és soha ekkora örömmel nem fogadtam még egy desszert elkészültét se. Úgy guggoltam a sütő előtt, mint egy 5 éves kisgyerek, és minden fontos eseményről ugrálva, vigyorogva mentem (mit mentem, rohantam) be hálóba, hogy elújságoljam a történéseket, mint pl. "Van talpuk", "Nem estek össze", "Üreges a belseje"
De talán a legnagyobb boldogságot az okozta, hogy rengeteg elrettentő bejegyzést olvastam általam sokra tartott gasztrobloggerek oldalán, és nekem mégis sikerült. Nem tudok betelni a sikerrel, úgyhogy újra és újra át akarom élni. A fejemben már rengeteg szín és ízkombináció van, csak azt a fránya tojáspihentetést ne kellene kivárni! :)
