Angelica süti

Nagyon régóta keresek már egy igazi csokis keksz receptet, amibe, ha beleharap az ember, akkor érzi a csokidarabokat, finom omlós a keksz, nem lesz beton keménységű, szóval a tökéletest.
A lavinát drága Húgom indította el, ugyanis volt egy rajzfilm sorozat, amit kicsiként néztünk, a Fecsegő Tipegők, és abban volt egy leányzó, Angelica, aki egyébként nagyon kis gonosz volt, viszont imádta a csokis kekszet. Cookie-s dobozban volt, és bármennyit meg bírt enni belőle. Így lett a neve Angelica süti, mert nagyon guszta volt a tv-n keresztül.

Angelica süti

A recept pedig a következőkből áll:

1 1/4 csésze liszt
3/4 csésze cukor (lehet fele barna cukor is)
1/2 csésze puha margarin
1/2 ek szódabikarbóna vagy sütőpor
1/4 ek só
1 tojás
1 kk vanília aroma
15 dkg apróra vágott csokoládé

A száraz hozzávalókat elkeverjük, a margarint habosítjuk a cukorral, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a vanília aromát, majd tovább keverjük. Hozzáadagoljuk a lisztes keveréket, majd a legvégén a csoki darabokat. Ezt már csak fakanállal keverjük.
Sütőpapírra, vagy szilikonlapra teáskanálnyi gombócokat formázunk, nedves ujjal kicsit lenyomkodjuk őket, majd 180 fokos sütőbe toljuk őket. Egy tepsin 12 db fér el, úgyhogy nagy helyet kell nekik hagyni.
14-15 perc után kivesszük a tepsit a sütőből. Még kicsit puha lesz a közepe, de akkor is vegyük ki, különben megkeményedik. 5 percet hagyjuk a tepsiben pihenni őket, majd rácson folytatjuk a hűtést, utána jól záródó fém dobozban tároljuk a kész kekszeket.
Sajnos időt nem tudok írni, hogy meddig áll el, nálunk a legtöbb 1 hét volt, de akkor megfeledkeztünk róla. :)

Az első macaron-om

Hát eljött ez az idő is!
Nagyjából egy éve találkoztunk először, a 26. szülinapomon. A húgom hozott nekem ajándékba. Mások voltatok mind, citromos, pisztáciás, gesztenyés, kávés, de egy közös volt bennetek... imádtalak Titeket, mindnyájatokat! :)
A szerelem azóta töretlen, sőt, erősebbnek mondanám, mint valaha. A Macaron Napon nagyon mély benyomást tettetek rám, aztán 2 nap múlva rátaláltam egy macaron-os bögrére, és tudtam, hogy nem halogathatom tovább! Eljött a nagy nap!
2012. március 24, reggel 7 óra! Aludni se bírtam, annyira izgatott voltam! Felkeltem 6 óra körül, gyorsan elmosogattam, elpakoltam mindent a konyhapultról, hogy csak a macaron-okra tudjak koncentrálni. Előző este már ki volt mérve minden, úgyhogy elővettem a receptet, nyakroppantás, és start!

Tücsökbogár receptjét használtam, sokat olvasom a blogját, és annyira esküdözött erre a receptre, hogy meggyőzött! :)
Természetesen leírom, hogy meg legyen itt is!

Hozzávalók


100 g mandulaliszt
100 g porcukor
80 g tojásfehérje
100 g cukor
35 g víz
25 g cukor

100 g étcsokoládé
1 dl tejszín

Előkészületek

A tojásfehérjét szobahőmérsékleten legalább egy napot pihentetjük. Erre azért van szükség, hogy a nedvesség kimenjen belőle, ettől jobb állagúak lesznek a kész macaron-ok.
A mandulát finomra őröljük, lisztszerűnek kell lennie. Ezt is érdemes 1-2 nappal korábban elvégezni, hogy tudjon még száradni.

Elkészítés


A mandulát és a porcukrot átszitáljuk egy tálba, majd elkeverjük. A tojásfehérjét kettéosztjuk, az egyik felét hozzákeverjék a mandulás porcukorhoz. Ebből egy nagyon sűrű, alig keverhető massza lesz, de ilyennek kell lennie.
A másik adag fehérjét félkemény habbá verjük a 25 g cukorral. Közben szirupot főzünk a víz és a 100 g cukor keverékéből. 115-118 fokot kell elérnie, cukorhőmérő nélkül figyeljük az időt, a forrástól számítva 3-4 percig hagyjuk még bugyogni. Ezalatt sötétedik a színe, és sűrűbb is lesz. Ezt vékony sugárban hozzácsurgatjuk a felvert tojásfehérjéhez, és közben folyamatosan verjük a habot. Ki kell hűteni a habot, úgyhogy még 5-6 percig tovább verjük.
Ezután hozzáadjuk a mandulás keverékhez, és elegyítjük, hogy egy teljesen egynemű, homogén masszát kapjunk, amelyik fényes, sima felületű.
Habzsákba töltjük a masszát, és kis korongokat nyomunk a szilikon sütőlapra. Hagyjunk köztük 1-2 cm helyet, hogy tudjanak terülni. Lehet habzsákból, idomcsővel, vagy ennek hiányában zacskóból is nyomni.
A tepsit odacsapkodjuk párszor a munkapulthoz, hogy az esetleges levegőbuborékok távozhassanak.
150 fokra előmelegített sütőbe toljuk őket, és 13-15 percig sütjük. Mielőtt kivesszük a tepsit, megnézzük a macaron-ok tetejét, hogy kemények-e. Ha még ragacsos, vagy benyomódik, akkor pár percig még tovább sütjük.
Közben elkészítjük a tölteléket, melyhez 1 dl tejszínt felforralunk, levesszük a tűzről és 10 dkg apróra vágott étcsokoládét forgatunk bele, amíg fel nem oldódik az összes csokoládé. Felhasználásig hűtőbe tesszük, hogy sűrűsödjön.
A kész macaron-okat a szilikonlapon hagyjuk kihűlni, majd óvatosan leválasztjuk őket, és egy tálcára helyezzük. Minden másodiknak a közepére halmot nyomunk a krémből, és ráragasztunk egy másikat, finoman összenyomjuk. Egy dobozba zárjuk őket (leginkább magunk elől), és legalább éjszakára, de még jobb, ha 24 órára pihentetjük őket a hűtőben, hogy a krémtől kellően megpuhuljanak.

Tipp

Én az első 2 adagot szilikonlapon sütöttem, a harmadikat pedig sütőpapíron. Az első két adag tökéletes lett, de a 3. felpúposodott, repedezett lett, nem terült szét, kicsi talpa lett. Nem tudom, hogy a sütőpapír miatt, vagy túlságosan felmelegedett a sütő, de minden esetre sütőpapíron nem sütöm többet. :)

Macaron összegzés

Biztos, hogy fogok még csinálni, mert nagyon nagy boldogságot okozott, hogy elsőre sikerült. Azt hiszem elmondhatom, hogy soha ennyire még nem izgultam konyhai pályafutásom alatt egy sütemény elkészítésekor, és soha ekkora örömmel nem fogadtam még egy desszert elkészültét se. Úgy guggoltam a sütő előtt, mint egy 5 éves kisgyerek, és minden fontos eseményről ugrálva, vigyorogva mentem (mit mentem, rohantam) be hálóba, hogy elújságoljam a történéseket, mint pl. "Van talpuk", "Nem estek össze", "Üreges a belseje"
De talán a legnagyobb boldogságot az okozta, hogy rengeteg elrettentő bejegyzést olvastam általam sokra tartott gasztrobloggerek oldalán, és nekem mégis sikerült. Nem tudok betelni a sikerrel, úgyhogy újra és újra át akarom élni. A fejemben már rengeteg szín és ízkombináció van, csak azt a fránya tojáspihentetést ne kellene kivárni! :)

Macaron Nap

Végre a világ nagyvárosai után mi is Macaron Napot rendeztünk! :) Paris, London és New York után! Szerintem azért nem kis dolog erre a listára felkerülni! Tekintve, hogy nem vagyunk az a világváros fajta!
Húgommal mentünk el a macaron bemutatóra/rendezvényre/kiállításra/kóstolóra/vásárra... :)
17:00 órakor kezdődött, kicsit korábban értünk oda, fél 5-től kezdtünk el sorban állni. A helyszín az Eiffel tér volt a Nyugati mellett. 5 órára a sor kétszer olyan vastag volt mint elől, és kiért a körútra! Szerencsére mi kb. a 20. helyen álltunk, úgyhogy még a nagy tömeg előtt be tudtunk menni. Mint megtudtam, később nagyon lassan engedték be az embereket, és várni is kellett, hogy ki is jöjjenek, ne csak be!

A legszebbek

Nagyjából 10-12 kiállító volt, ott volt Zazzi, a Sugar!, a Sarki Fűszeres, a Villa Bagatelle, csak, hogy a legnagyobbakat említsem. 

A Sugar!-ral amúgy is "előítéletes" vagyok, mert hogy imádom a kreációit! Horváth Eszter fantasztikusan bátor és merész volt, mikor egy ilyen típusú cukrászdát nyitott a sablon cukik mellett! Természetesen macaron-ban sem álltak meg a sima mellett, 14 ízzel készültek a nagy napra. Volt köztük egy pár sós is, ezeket - mint megtudtuk - vegyes vélemény fogadta, de minden esetre nekem tetszettek! 

Sugar! macaron-ok

 A belépő jegy tartalmazott 3 macaron-t, amit bárkinél be lehetett váltani. Egyöntetűen a Sugar! mellett döntöttünk, és a 3-3 macaron mellé még vettünk 7 darabot. :)

Amikből vettünk

Sorrendben írom, hogy melyik milyen ízű volt, és az én kis pontjaim rá:
Bal felső nagy: Étcsokis-málnás 10/10 (mennyország)
Felső középső barna: Sós földimogyorókrémes - grillázzsal 10/10 (imádom a sós földimogyit az édes dolgokban)
Mellette kék: Fekete-erdei sonkás Gorgonzola sajttal 6/10 (a sonkát imádom, de a Gorgonzola sajtot nagyon nem... nem is tudom, miért vettem... szerintem csak a sonkára figyeltem :) nem volt rossz, de nagyon érződött benne a sajt jellegzetes íze)
Piros színű: Paradicsomos - mozzarellás 9/10 (olyan mintha pizzát ennék tészta nélkül) :)
Piros mellett: Sós karamellás 10/10 (szintén zenész)
Bal középső: Tejcsokis - maracujás 10/10 (nem tudok magasabb szinteken beszélni, fenséges)
Sárga-rózsaszín: Maracujás - málnás 10/10 (kicsit savanykás, és ettől nagyon ütős lett)
Kék-rózsaszín: Áfonyás - ibolyás 9/10 (ibolyát nem ettem még, nem tudom, milyen íze kellett volna, hogy legyen, de az áfonya finom volt)
Fehér: Earl Grey teás ?/10 (nem kóstoltam)
Jobb alsó nagy: Rózsás - epres 10/10 (alapból, ami rózsaszín, az nálam nyerő, de ez csukott szemmel is 10 pontos lenne)

                                     

Összességében látszott, hogy ez volt az első itthoni rendezvény. A hely kicsi volt, nagyon zsúfolt, gondolom alá becsülték az érdeklődőket. Nagyjából fél órát voltunk bent, és ezalatt meg is vettük már a macaron-okat. Ettől függetlenül örültem, hogy volt ilyen jellegű program itthon is, és tuti, hogy jövőre is megyek! 

Szülinapom

Idén is eljött!! Kicsit korábban, mint gondoltam! Mármint a március 11. mindig ugyanakkor jön, csak olyan gyorsan pörögnek mostanában a dolgok! Még csak most volt karácsony, aztán már a szülinapomat ünnepeljük! :)
De ettől eltekintve nagyon jó volt, főleg, hogy természetesen ez a családi esemény se maradt el pohárborítást, terítőösszekenés, és hangos beszéd nélkül! I'm Lovin' It!! :D

Kezdtem én a levessel, szegény Bencének kicsit mellémertem... nem tudom, hova figyeltem! Utána megkaptam a tortámat, nagyon kis csinos volt, és amíg a többiek énekelték a Happy Birthday-t, én szépen ingattam a fejemet, anya osztotta a villákat, és akkor bumm!! :) Anya felborította az üccsijét!!

Amíg Zsuzsi és Anya takarították a "romokat", addig én gyönyörködtem a tortámban :)

Aztán íme még egy kis csendélet, vihar után :)

Az aji lista nem lesz túl hosszú, ugyanis májusban Milánusszal kirepülünk a Beához, és ezért Anyáéktól, Mamától, Mamókától pénzt kaptam, Zsuzsitól megkaptam a pár éve karácsonyra ígért orchidea csokrokat kihímezve. Nagyon szép lett így készen, bekeretezve. Eredetileg a nappaliba akartam tenni, de aztán meggondoltam magam, és inkább a konyhába, az ebédlő részre fogom tenni (Zsolti kezével), mert színben és stílusban is jobban illik oda! :) Bencétől kaptam egy tusfürdőt, Babukámtól szabadon válogathatok a Desszertmesternél. Ja, Milán pedig adott egy ágat a szobafenyőről! :) Imádom!

És akkor egy mesterien tökéletes kép az isteni csupa csoki tortáról :) Nyamm!

Még egy kép az ebéd után csendespihenőröl: Peti ikszbokszozik, Babukám zenét hallgat a telefonon, Bence játszik a telefonon, Milán pedig viszi a telefonkáját Petinek, hogy nyissa ki neki... XXI. század :)

Szummázva a dolgokat nagyon jól telt ez a szülinap is! :)

Mézeskalács golyók

Idén másodszorra csináltunk mézeskalács házikót. Nos, az idei klasszisokkal jobb lett, mivel 1. egybe maradt, 2. nem égette szét az ujjamat a forró karamell. Szalagokkal lett átkötve a sarkokon, úgyhogy cuki lett nagyon.

De sajnos lejárt az ideje :) Először arra gondoltam, hogy elteszem jövőre. Csak aztán nem voltam benne biztos, hogy nem fog széttörni a tárolás alatt, meg egyáltalán, nem romlik meg a mézeskalács? Mármint, penész, meg társai? Na mindegy, úgyhogy arra jutottam, hogy fájó szívvel ugyan, de kidobom.

Aztán találtam ezt a mentő receptet. Mézeskalács golyók :)

Az elkészítése nagyon egyszerű. A mézeskalácsot késes robotgépben ledaralájuk, majd összekeverjük mézzel, baracklekvárral és egy kevés tejjel. Nem írok pontos arányokat, mert mindenki maga érzi, hogy mennyire akarja édesen. Lehet még hozzátenni fahéjat, mézeskalács fűszert, darált diót, aszalt gyümölcsöket, szóval ez is olyan mindent bele, amit találunk süti.

Ha kész a massza, vizes kézzel kis golyókat formázunk, és csokidarába, kakaóporba, darált dióba forgatjuk. Nekem voltak még otthon cukor hópelyhecskéim, azokat is ledaráltam, és egy párat abba forgattam.

Nem akartam csak úgy csupaszon fotózni, úgyhogy kis kapszlikba ültettem őket, és a két modellem pedig a kis karácsonyi só-bors szóróim voltak, a hozzáillő szalvétával.

Édik lettek :)

Topsy Turvy Cake

Már nagyon régóta szemeztem ezzel a tortával... Eddig csak csodálatom tárgya volt, naponta néztem videókat, képeket, és csak ámultam, hogy milyen fantasztikus tortakölteményeket csinálnak, amikbe aztán vétek kést szúrni! :)
Amíg nem láttam, hogy csinálják, addig azt hittem, hogy simán egymásra tesznek ilyen kis ferde emeleteket, és kész. Háááát, persze, hogy nem ilyen egyszerű... :)
És az inditék: drága Öcsikémnek a névnapom (november 25.) előtt 1 nappal van a születésnapja. A családban mindenkinek a szülinapjára készítek tortát, ez az én reszortom. Együtt szoktuk ünnepelni ezt a két ünnepet. Magamnak már csak nem csinálok tortát, így aztán szegény Petikém nem sokat kapott eddigi torta pályafutásomból (inkább csak torta szárnybontogatásnak nevezném). Úgyhogy kitaláltam, hogy megkésve ugyan, de kap egy tortát. Jó nagyot, kárpótolva az eddigi évek sérelmeit (már ha volt neki). :)
Először csak 1 hét csúszás lett betervezve, aztán 3 lett belőle, és így egybeesett Apucink december 17-ei szülinapjával. Most már biztos, hogy emeletes lesz!! :)
Komoly egyeztetések előzték meg a készítést, "pontos" rajzot készítettünk, kiszámoltuk a szükséges hozzávalókat, megterveztük a díszitést, szóval minden készen állt a kivitelezéshez!
Az alsó rész vaníliás piskóta csokikrémmel, fehér alapon színes pöttyökkel, a középső csokis piskóta vanília krémmel, fehér alapon színes csíkokkal, és a legfelső pedig vörösbársony (ami inkább pink bársony lett), sajtkrémmel, és fehér alapon színes rombuszokkal, fekete pontokkal.
A receptek Kiskuktától vannak, egész pontosan a piskóták innen és a tejszínes krémek pedig innen. Ja, a fondant is tőle van.

Éééés akkor a kész mű:

Nehéz lenne elkészítést írni, de azért megpróbálom :)

Előző nap csináltuk az egész tortát, délelőtt a piskótákat, és a krémeket, délután állítottuk össze, és díszitettük.

Először a vaníliás piskótát csináltuk, aztán a csokisat, majd a végén a pici pink velvet-et. :)

Amíg sültek a piskóták, megcsináltuk a krémeket. Igazából itt a sorrend mindegy, mert a piskóták olyan sokáig szoliztak, hogy bőven volt rá idő. Húgom csinálta a csokisat, én a vaníliásat, plusz a sajtkrém előző este készült.

Aztán bevontuk őket a fondant-al, ami kicsit nehézre sikeredett, mert nem olyan lett a fondant, amire számítottam, illetve amilyeneket eddig csináltam. De megoldottuk. :) Utána kivágtuk a közepüket, ahova majd bepasszolnak a felső emeletek.

 

Naa, már csak a díszités van hátra... :)

Vízzel ragasztottuk a mintákat, itt is problémát okozott a túl kemény fondant, de természetesen ez is sikerült.

A szalag azért kellett rá, mert a középső rész nagyon le akart csúszni, úgyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve átkötöttük egy szalaggal, ami megmentette a "kis" tortánk életét! :)

Ha elkészítési időt kellene írnom, azt írnám, hogy kb. 10-15 óra!! Délelőtt 9 körül kezdtük, és este 7-8 körül végeztük.

Félbevágva így nézett ki:

Igazából nagyon büszke vagyok magunkra, bár voltak a készítés alatt hullámvölgyek, hol részemről, hol húgom részéről, de a végére csak készen lettünk. Akadtak problémák is, amikből tanultunk, és legközelebb finomítunk rajta. Bizony, legközelebb, mert nem ez volt az utolsó Topsy Turvy a konyhámban! :)

Ééés, természetesen nagyon-nagyon köszönöm az én cuki Hugicámnak az egész napos segítséget és érdekes támogatást ("Hagyjad már, úgyse lesz olyan, mint a képen!" vagy "Úgyis csak 2 percig nézik, aztán megeszik!")!!
KÖSZI ZSUZSI <3 <3

Boszorkányujjak Halloween-re 2x

Október 31-én mentünk drága párom (továbbiakban Zsolti) nagynénjéékhez (továbbiakban Csanszi), November 1-én pedig anyuékhoz. Mind a két helyre akartam valami Halloween-es sütit vinni, és ezeket a bosziujjakat már régóta kinéztem magamnak, és epedve vártam, hogy alkalom legyen rá, hogy megcsináljam! :) Hát lett, rögtön kettő is! :)

Kicsit megosztott lett a fogadtatás, volt, aki nem is evett belőle, annyira zavarta a külső... Pedig nagyon finom a tésztája, omlós, diós sütik lettek.

Boszorkányujjak

Hozzávalók a lenti képen szereplő mennyiséghez (kb. 35-40 db)

• 20 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 20 dkg darált dió
• 1 tojás + 2 tojássárgája
• 10 dkg mandula
• piros ételfesték

A margarint, a lisztet, a darált diót, a tojást és a cukrot eldolgozzuk. Ha szobahőmérsékletű a margarin, akkor elég hamar megy, gyorsan összeáll, nem kell sokáig gyúrni.

A mandulákat megpucoljuk (ha pár perce forró vízbe dobjuk őket, akkor könnyen ki lehet őket ugrasztani a kabátjukból), majd egy tálkában megfestjük őket. Elég hozzá pár csepp (én Szilasi aromákat és színezőket használok), úgyhogy aki ódzkodik az ételfestéktől, annak sem kell aggódnia, tényleg nagyon kevés befogja. Kb. 3-4 percig rázogatjuk a körmöcskéket a festékkel.

Ha esetleg a tésztánk túl lágy lenne, tegyük felhasználásig hűtőbe.

Lecsípünk a tésztából, majd hosszúkás hengert formázunk belőle, és két helyen jobban elvékonyítjuk (az lesz az ujjpercek közötti rész).

Én szilikonlapot használok, ennek hiányában kivajazzuk a tepsit, szépen egymás mellé rendezgetjük az ujjakat (kicsit nőni fognak, úgyhogy maradjon köztük hely). Megkenjük őket a tojássárgájával, és a végébe nyomunk egy mandulát, hegyes felével kifelé.

Mehetnek a sütőbe, 200 fokon sütjük őket szép aranybarnára. Időt nem néztem, de nagyjából 10-15 perc alatt készen vannak.

Utána mehet az ijesztegetés! :)



Jó étvágyat! :)